Rövid, de velős

Igazán mulatságos, nagyon aktuális, derítő kabaré a Rövid, de kemény... életem. Nyíri Kovács István a Szűzijáték és még számos témábavágó alkotás után ismét nagyot alkotott! A Filmszemlén is jól szerepelt alkotása bár tragédiával kezdődik: a jósnő csupán pár napot jósol a történet főszereplőjének, hozzátéve, egyetlen gyógyír, ha gyereke lesz!
Elkezdődik a 30 éves sikertelen írócska eszeveszett versenyfutása az idővel. Mindenáron gyereket akar, de csupa kudarc övezi „diadal”útját. A jósnőn kívül felkeres pszichológust is, s ő is találkozik minden manapság divatos, ajánlott relaxációs és életvezetési praktikával, ám csak egyre kacifántosabb helyzetekbe bonyolódik bele.
A rendező orránál fogva vezeti a nézőt ismerős helyszíneken – fővárosunkban – és ismerős helyzetek közepette (pl. elfuserált randevú egy lepukkant bárban, öngyilkosság a Lánchídon... stb.). A XXI. század elején a férfinép legnagyobb problémájában rengetegen osztozunk: rövid a mestergerenda és izgalmi állapotban egyikünket se vigasztalja, hogy állítólag a hossza a művészi tehetséggel ellentétesen arányos. Pedig főszereplőnket is ezzel próbálják nyugtatgatni…, de hiába.
Jól eltaláltak a karakterek, a színészek játéka hagy kis kívánnivalót maga után, azonban a cselekményvezetés lendülete feledtet minden apró bakit. Jókor robban Scherer Péter bombája: ő a nagyágyú, nyúlfarknyi szerepe meglehetősen ütős. Straub Péteré az egyik főszerep – akinek minden sikerül. Szüntelen poénzáport, ötletzivatart tapasztalhatunk a filmvászon teljes szélességében. A Rövid, de kemény... életem nagy fellélegzés azokban a borús időkben, mikor sokan már temetni készültek a magyar filmet. Szarkasztikumban, feketehumorban és sikamlós poénokban még elég jók vagyunk!

GB.